A Szakter Judit „NOISE” című festménye mély filozófiai és metaforikus elemeket hordoz magában, melyeket az alkotó a művészi eszközökön keresztül jelenít meg. A műben megjelenő tematika az emberi létezés absztrakciójára és az egyéni identitás elvesztésére irányul, miközben felveti az emberi szerep és érték megtalálásának kihívásait a végtelen világegyetemben. Az alkotás középpontjában a világegyetem mérhetetlen nagysága és az egyén relatív jelentéktelensége áll. A „NOISE” című festményben Szakter Judit arra reflektál, hogy az emberi létezés pusztán zajnak tűnhet az éterben, miközben a világ végtelen tágassága lenyűgöző mértékben túlnő az egyén jelentőségén. Az alkotó a modern technológia és mesterséges intelligencia által közvetített perspektívából ismeri fel az emberi létezés periférikus jellegét, hiszen az intelligencia nem feltétlenül az emberi szempontokból mér minket. A festmény kompozíciójában a központi figura egy szép arcú nő, aki a kép előterében áll, és közvetlenül ránéz a nézőre. A nő teste és körvonalai szinte elolvadnak a kör alakú hajlásban, ami a végtelen és absztrakt világegyetem metaforájaként értelmezhető. A festményt áthatja a zaj, melyet vízszintes statikus zörej szerű mintázatok jelenítenek meg. Ezek a zavaró vonalak és formák megtörik a nő szépségét és harmóniáját, jelképezve az emberi létezés küzdelmes és zűrzavaros jellegét a világ végtelen zajában. A festmény technikailag is magával ragadó. Szakter Judit aprólékos részleteket és rengeteg munkaórát fektetett az alkotásba, ami a művészi hozzáállás és elkötelezettség nyomát hordozza magán. A realisztikus és szürreális elemek összefonódása érdekes kontrasztot teremt, miközben a mű mondanivalója mély és sokrétű. Összességében a Szakter Judit „NOISE” című festménye egy összetett és mélyenszántó alkotás, melyben az emberi lét absztrakciója és az egyéni identitás keresése kap fontos szerepet. A festmény gazdag vizuális és filozófiai elemekkel rendelkezik, amelyek arra ösztönzik a nézőt, hogy elmélkedjen az emberi létezés misztériumairól és a világegyetem végtelen zajáról.
Noise
Szakter Judit.
1972-ben születtem Zalaegerszegen és jelenleg is élek.
Kis gyermekkoromban, ha papírt láttam, rajzolnom kellett. Boldogan gyaláztam meg mindent, amire firkálni lehetett. Csodáltam a természetet, a színeket, formákat. Nyugalmat és mégis dinamikát láttam az életben. Művészetem során a gyermeki énem kis darabját csempészem festményeimbe azon túl, hogy erős gondolatokat, olykor komoly témákat feszegetek képi mondanivalómban. Talán ezért is festek főképp arcokat, érzelmeket. Folyamatos kérdések és dualitás jellemzi minden alkotásom. A pozitív és negatív gondolatok, a földhöz ragadás, közben az elvágyódás. A fény-árnyék, a sötétség-fény, térhatás-levitáció, mindez a csend és figyelés állapotában. Képeimen megáll az idő, egy adott pont, meghatározott pillanat a mindenségbe rejtve. Sötét háttérbe zárt portrékat és csendéleteket akrillal és olajjal viszem vászonra. Ábrázolás módom realista, de a szürrealitás és szimbolizmus uralkodik minden alkotásomon. A sötét hátterek előre viszik az alakokat és tárgyakat, kiemelik a mondanivalómat. A figuratív művészet kedvelőinek szólnak festményeim, azoknak, akik a mindennapi élet jeleneteiben mélyebb értelmet, harmadik dimenziót keresnek. Letisztult, modern formavilággal rendelkező otthonok, dolgozószobák, nappalik értékét emelik alkotásaim.
