Létsíkok

Stenger Györgyi.

Már tizenkettő éve festek. Talán valami gyermekkorom óta bennem élő vágy vezérelt, amikor beléptem az Eötvös 10-ben működő Spiritusz csoportba, melynek azóta aktív tagja vagyok. 
Mesterem Szilágyi János grafikus és festőművész bíztatására kezdtem el nagy mesterek munkáit tanulmányozni és másolni. A színek bűvöletében festek. Szeretem az élénk, „ropogós” színeket. Az elmúlt években főként absztrakt képek születnek. Az akrilt szeretem, mert gyorsan szárad. Az olaj és akvarell még várat magára. 
Néha megálmodom, hogy mi kerüljön a vászonra. Az álomból valóság lesz, ha megengedem magamnak, hogy kilépjek énem homályos börtönéből, hogy korlátaim lebontásával tükröt tartsak, hogy megmutassam a világ minden szépségét, káprázatát és valóságát!
A kreatív lét legnagyobb áldása, hogy teljesen beszippant, nemcsak a tér és idő szűnik meg, hanem elfeledkezem arról, aki vagyok. Eggyé válok figyelmem fókuszával. Jutalmul a folyamat végén ott a mű, amely örökre emlékeztet az inspirációval teli transzcendens, lélekformáló találkozásra.
Ezt érzem, amikor festek vagy íródnak a versek. Hogy sikerült egy időre kilépnem önmagamból, hogy nincsenek mindennapi kötelezettségek, nehéz érzelmekkel terhelt kapcsolatok, kellemetlen gondolatok. Csak az időtlenség, az örökkévalóság, a varázslat.